A barokk templomot 1779-1788 között építette Batthyány József esztergomi prímás. Az 1788 óta álló egyhajós Szent Miklós-templom már nem kelet-nyugati tengelyű, hanem nagyjából észak-déli irányítottságú. (A középkor végéig általános katolikus szabály mondta ki az egyházak kelet-nyugati tájolását, és a halottak ilyen irányban való eltemetését is.) Az épület északi, bejárati vagyis homlokzati részén tornyot találunk, ennek felső részében találhatók a harangok. A késő barokk stílusú templom belső tere világos, hajója három csehsüveg-boltozatos részből áll, a szentélyt is hasonló módon fedték le. A szentélyben található a copf stílusú (= a barokk egyik kései irányzata) oltár, ami felett látható a XVIII. század végéről származó oltárkép, mely Szent Miklós apoteózisát (megdicsőülését) ábrázolja. A szentély bal oldalán az „Utolsó vacsora”, jobb oldalán a „Krisztus megkeresztelése”, az első boltszakasz jobb oldalfalán Szent Imre, a bal oldalon pedig a domonkos rendi Margit apácát (Árpád-házi Szent Margitot, IV. Béla leányát) ábrázoló vászonképek láthatók. A sekrestye a szentélyből nyílik, itt találhatók az istentisztelethez szükséges kelléket, pl. a szertartáskönyvek és a miseruhák.